Balatonkenese

A balatonkenesei Soós-hegy a Balaton keleti medencéjének egyik legkülönlegesebb természeti pontja, amely a magaspart részeként emelkedik a tó fölé. A löszfal tetejéről páratlan kilátás nyílik a Balaton csillogó vizére, a túlpart dombjaira és a Tihanyi-félsziget jellegzetes vonalaira. A meredek, időnként lépcsőzetesen leomló partfal nemcsak látványos, hanem földtani szempontból is értékes. A több tízezer éves löszrétegek jól megfigyelhetők rajta, és gyakran szolgálnak kutatások alapjául.

A Soós-hegy környéke nemcsak geológiai, hanem ökológiai szempontból is értékes. A száraz, napsütötte lejtőkön sajátos növényvilág él, a löszfal üregei pedig madarak és kisebb emlősök búvóhelyei. A könnyen megközelíthető, mégis természetközeli környezet miatt a hely ideális egy rövid, pihentető sétára vagy egy hosszabb part menti túra részeként is.

A balatonkenesei Soós-hegy így egyszerre kilátópont, tanösvény és természeti élmény.

Túraútvonal

A magaspart különlegessége, hogy a löszrétegek évezredeken keresztül rakódtak egymásra, és a szél, valamint a víz lassú pusztító munkája folyamatosan formálja őket. Ennek köszönhető a partfal jellegzetes, tagolt arculata, amely földtani szempontból is kincset ér. A löszfal üregeiben madarak, rovarok és kisebb állatok találnak otthonra, a napsütéses felszínen pedig száraz gyepek és félsivatagos jellegű növényzet telepedett meg.

A magaspart tetején húzódó sétaút, a Soós-hegyi kilátópontok, valamint a tatárjárás kori menekülésekhez kapcsolódó Soós-kutatól kezdve több helyi legenda is színezi a táj hangulatát. A hely nyáron és ősszel különösen népszerű, a naplemente narancs-fényű horizontja és a magasból látható tófelület sokak szerint a Balaton egyik legszebb látványa.

A balatonkenesei Tatárlikak a város magaspartjának egyik különleges részei. Ezek a löszfalba vájt, kisebb-nagyobb üregek már évszázadok óta foglalkoztatják a helyiek és a kutatók fantáziáját.

A Tatárlikak eredetére több magyarázat is létezik. A legelfogadottabb nézet szerint az üregek természetes erózióval alakultak ki, a lösz könnyen málló anyag, így a csapadék, a fagy és a szél hosszú idő alatt kis „fülkéket” hozott létre a partfalban. Léteznek olyan feltételezések is, hogy egyes üregek emberi kéz munkájával jöttek létre, akár óvóhelynek, akár állatmenedéknek. A helyi hagyomány szerint a tatárjárás idején a lakosság ezekben a likakban rejtőzött el a támadók elől, innen ered az elnevezés, bár történelmi bizonyíték nincs rá, a legenda a mai napig él.

Napjainkban a Tatárlikak látványa a magaspartról a legjobban élvezhető, mivel a löszfal omlásveszélyes, ezért a likákhoz közvetlenül nem lehet közel menni. A Tatárlikak egyszerre érdekes geológiai jelenség, izgalmas helytörténeti emlék, és a balatonkenesei magaspart látványos része.

A sétányok a Balaton partján húzódnak, és végigjárva gyönyörű kilátás nyílik a tóra, a magaspartra és a Tihanyi-félszigetre. A sétányok jól karbantartottak, padokkal, pihenőhelyekkel és kilátópontokkal ellátottak, így ideálisak rövid sétákhoz, futáshoz vagy akár kerékpározáshoz.

Nyáron a partszakaszok a fürdőzők és a családok kedvelt helyei, míg a tavaszi és őszi hónapokban a sétány nyugodt, csendes hangulata különösen vonzó a természetet kedvelők számára.

A sétányokhoz kapcsolódóan több helyen információs táblák is találhatók, amelyek a környék természeti értékeiről, a Balaton élővilágáról és a magaspart történetéről adnak rövid ismertetőt. Így a balatonkenesei parti sétányok nemcsak kikapcsolódást, hanem természetismereti élményt is nyújtanak.

 

A templomot 1658-1660 között építették, a korábban ezen a helyen álló, katolikus templom romjaira. A város közismert, megbecsült műemléke, a késő barokk paplakkal harmonikus egységet képez. Keletelt elhelyezkedésű, ami ősi katolikus mivoltára utal.

A tornyot 1739-ben emelték a nyugati oldalhoz, majd 1844-ben megmagasították. Jellegzetesek a saroktámpillérei és lőrései, amik annak tanúi, hogy védelmi célokat is szolgált az ellenséges portyázások idején. Ekkor a toronysisak új faszerkezetére bádogtető került, legtetejét egy díszes gombbal ékesítették, amelybe egy emlékiratot tartalmazó, hosszúkás üveget helyeztek, majd lepecsételték.

1849-ben egy nagy jégeső és dühöngő vihar súlyosan megrongálta a torony vakolatát és óráját. Az új, ma is látható időmérő szerkezetet Müller János, budapesti óragyáros készítette, a régi számlap felhasználásával.

Forrás: Kirándulás tervező

Soós Lajos (1827–1899) kevésbé ismert, de jelentős magyar költő és író, akit különösen a Balaton és Balatonkenese kötött ihlet szoros szálakkal. Műveiben gyakran jelenik meg a természet és a hazaszeretet.

Tiszteletére 1938-ban emlékoszlopot állítottak Balatonkenesén, a Soós-hegy déli peremén, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a Balatonra. Az emlékhely az irodalmi örökség ápolását szolgálja, és fontos része a helyi kultúrának.

A környék gazdag látnivalókban: a Tátorján tanösvény különleges növényvilágot mutat be, pihenőhelyekkel és információs táblákkal. Az emlékhely egész évben szabadon látogatható, könnyen megközelíthető, és különösen szép tavasszal és ősszel.

Az 1848-as szabadságharc idején Kossuth hívó szavára Kenesén is szerveződött nemzetőrség.
Gerenday Pál alkotását 1899. október 15-én avatták fel. Hazánkban ez a másodikként felállított köztéri Kossuth-szobor.

Forrás: Kirándulás tervező

A Mária Lélekemelő Emlékhelye Balatonkenese egyik spirituális pontja, a Partfő utca végén, egy magaslaton, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a Balatonra.

A Mária-zarándokút első állomása, meditációra és elcsendesedésre különösen alkalmas hely. Központi eleme egy kövekből formált, 2015-ben „virágzó fává” alakult szimbólum, amely a magyar lélek gyógyulását és megújulását jelképezi. A gondozott környezet, sétautak, virágágyások és pihenőpadok kellemes kikapcsolódást nyújtanak.

Az emlékhely ingyenesen látogatható, gyalogosan, például a Tátorján tanösvény felől érdemes megközelíteni.

A Tátorján tanösvény Balatonkenese egyik kiemelkedő természeti látnivalója, amely 2,6 km hosszú, könnyen bejárható útvonalon vezet a Balaton-felvidék ritka növényei, köztük a védett tátorján bemutatására. A túra során a látogatók megismerkedhetnek a terület földtani, botanikai és kulturális értékeivel, például a Soós-hegy löszfalaival, a Tatárlikakkal és a Soós Lajos emlékművel. Az ösvény jól jelzett, pihenőhelyekkel felszerelt, ingyenesen látogatható, és különösen tavasztól őszig nyújt gyönyörű panorámát a Balatonra.

A város központjában található magán arborétum csak előzetes engedéllyel látogatható.

Parragh Farkas agrármérnök faiskolaként használt zártkertjét a Magyar Államra hagyta. A kert nagy részét parkszerűen telepítették, vegyesen őshonos magyar és egzóta fafajokkal. 2002-ben elkészült az „Erdei pihenő”, amely nemcsak az arborétum funkcióját szolgálja, hanem a közjóléti használatot is támogatja.

A kert látogatása korlátozott: iskolák és óvodák előzetes bejelentkezéssel oktatási és nevelési célokra, illetve rendezvényeikhez vehetik igénybe.

A Balatonkenesei Tájház egy hangulatos néprajzi múzeum, amely a régió hagyományos életmódját, építészetét és tárgyi kultúráját mutatja be. A jól megőrzött parasztházak, régi bútorok és használati tárgyak révén a látogatók betekintést nyerhetnek a Balaton-felvidék múltjába, miközben megismerhetik a helyi mesterségeket és népszokásokat. A tájház ideális hely a történelem és a hagyományok iránt érdeklődők számára.

A Csittény-hegy a Balaton-felvidék egyik látványos tanúhegye, amely geológiai, természeti és történeti szempontból is kiemelkedő jelentőségű. A löszös talajú hegy tetejéről gyönyörű panoráma nyílik a Balatonra, a környező dombvidékre és Balatonkenesére, így kedvelt célpont a kirándulók és természetjárók körében.

A hegy gazdag növény- és állatvilággal rendelkezik, több védett növényfaj is megtalálható rajta, míg erdős és gyeppel borított lejtői természetes élőhelyet biztosítanak a helyi madár- és rovarpopulációk számára. Történeti szempontból a Csittény-hegy különleges értéket képvisel, hiszen régi erődítmények és őskori települések nyomai találhatók rajta, amelyek a térség gazdag múltjára emlékeztetnek.